STRASSHOF
„A múlt az egy másik ország“, írta az angol történész Tony Judt, aki 1945 után elemezte az európai társadalom hozzáállását a nemzeti szocializmus uralmához. A múltnak ez a távoli országa viszont ma akár küszöbön is állhat. Ezt megtapasztalták a strasshofiak – Strasshof, egy helység az osztrák főváros, Bécs közelében – mikor egy második világháborús kényszermunkatábor nyomait kutatták.A strasshofi táborkomplexum eredeti története 1942-ben kezdődött. Már 1941 őszén felismerte a nemzeti szocialista vezetés, hogy a télre várt győzelem a Szovjetunió felett nem fog bekövetkezni és hogy a frontra küldött katonákat valahogy pótolni kell. Így vetődött fel a megszállt európai államokból származó kényszermunkások tömeges foglalkoztatásának a terve. Erre a célra kezdetben 22 átmeneti tábort létesítettek, a strasshofi egy volt ezek közül. Strasshof azért lett kiválasztva, mert közel van Bécshez és az északi vasútvonallal egy kedvezö vasúti csatlakozás állt rendelkezésre. A barakok 6.000 személy elhelyezésére nyújtottak lehetőséget, akik itt egy rövid időt töltöttek, mielőtt továbbszállították őket más kelet-ausztriai munkatáborokba.
Az NS közigazgatás egész Európából hozott kényszerrel embereket Strasshofba. Főleg Ukrajnából, Oroszországból, Szerbiából, Görögországból, Franciaországból, Belgiumból, Magyar- és Lengyelországból jöttek a szállítmányok. Az embereket érkezésük után fertőtlenítették. A ruhájukat elvették és mérgezö gázzal féregtelenítették. Öket magukat kis csoportokban meztelenül a mosdó helyiségbe terelték zuhanyozni. Ezután az orvosi vizsgálat következett annak megállapítására, mennyire munkaképesek. Ha ez megvolt, a munkaügyi hivatal alkalmazottjai vették fel az egyes személyek adatait nyilvántartó lapokra Ez a procedúra az idegen-munkásigazolványhoz szükséges ujjlenyomat és fénykép felvételével fejeződött be. Ezek után a tábori őrök az úgynevezett „tiszta részbe“ vitték őket. Ott napokig kellett várniuk, legtöbbször csak levessel és szárított zöldséggel ellátva, míg a munkaügyi hivatal beosztotta egy üzembe őket, amelynek a munkatáborába át lettek aztán szállítva.A strasshofi átmeneti táborban volt egy beteg-gyűjtőtábor is, ahol a környékbeli kényszermunkásokat kezelték. Már maga a megerőltető fizikai munka miatti rossz általános állapot is magas halálozási rátát eredményezett.Az átmeneti tábor mellett volt néhány kisebb tábor is Strasshofban. Az ott elhelyezettek a vasút és a falu határán levö repülőtér építésén és a mezőgazdaságban dolgoztak.1944 után a német birodalom azokat a területeket újra elveszítette, ahonnan a kényszermunkásokat hozták. Ennek helyettesitéseként 20.000 zsidót hoztak Magyarországról Strasshofba. Ők ezáltal elkerülték az auschwitzi kivégzésüket. Ehelyett kényszermunkára Kelet-Ausztriába kerültek. 1945 áprilisában egy részüket Strasshofon keresztül Németországba, a Theresienstadti koncentrációs táborba akarták deportálni, de ez meghiúsult, mert a szövetségesek szétbombázták a vasúti vonalat. A Vörös Hadsereg 1945 április 10-én szabadította fel az átmeneti tábort. A háború után a barakok gyorsan eltűntek, mert kellett az építőanyag másutt, és ugyanolyan gyorsan feledésbe merült a helységben a tábor emléke is.2006-ban Strasshof neve világszerte ismertté vált a Natascha Kampusch ügy által. Ennek következtében szerveződött egy csoport, amely a sajtóban Strasshofról festett sötét képet akarta helyreállítani, és ezért hajlandók voltak egy kritikus pillantást vetni a múltra.Egy tudományos munka keretében elkezdték a kényszermunkatábor nyomait keresni, ma is élő tanúk után kutattak, valamint kinyomozták az áldozatok nevét, akiknek eddig csak egy része volt ismert.
2011-ben a Strasshofi Munkakör Egyesület egy emlékművet emelt, melyet Karl-Heinz Schreiner művész készített, és Strasshof, Alsóausztria és az Osztrák Köztársaság nemzeti alapítványa finanszírozott. Az emlékkő az egykori tábor területének közelében lett felállítva, hogy ébren tartsa az emlékeket akkor is, ha a tábor utolsó nyomai el is tűntek.Ezen kivül elkészült egy kiadvány a kutatás eredményeiről, melyet Irene Suchy újságíró szerkesztett. A könyvben strasshofi tanúk és magyarországi deportáltak számolnak be a strasshofi táborban átéltekről.
Ennek a munkának folytatásaként fontos a számunkra (Strasshofi Munkakör) további anyagot gyűjteni, hogy a majdnem feledésbe merült strasshofi tábor történetét feldolgozzuk és a tábor áldozatainak emlékét megőrizzük.
Amennyiben kapcsolatba akar velünk lépni, vagy további információt szeretne, kérjük forduljon (németül, angolul vagy franciául)
Contact:
Bernhard Blank
Holiczerstrasse 20
2231 Strasshof
Austria
bernhard.blank@gmail.com